Ment a hûtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de Ă” mĂÂĄr nem kell.
Ăâ°rzi, hĂÂĄlĂÂĄtlan lett sorsa.
KeserĂ» könnye arcĂÂĄt mossa.
Arra gondol, Ôt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
BĂÂĄrcsak bĂ©kĂ©n hagytĂÂĄk volna.
Minden hajnal övé marad.
LĂÂĄtja szĂÂĄllni a madarakat.
HosszĂÂș, hosszĂÂș ideje vĂÂĄr.
Nem szĂÂĄmolja a napokat mĂÂĄr.
AmĂÂg Ă©l, el nem felejti, hogy a
mĂÂșltat ki nem tĂ©pheti szĂÂvĂ©bĂ”l.
AmĂÂg Ă©l el nem felejti, hogy a
mĂÂșltat ki nem tĂ©pheti szĂÂvĂ©bĂ”l.
MegĂÂĄllt egyszer, visszanĂ©zett
Nézte, nézte a messzeséget.
SĂÂĄrga lĂÂĄmpĂÂĄk jelzik ĂÂștjĂÂĄt.
Otthon hagyta minden mĂÂșltjĂÂĄt.
Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Tudja jĂÂłl, hogy Ă” mĂÂĄr nem kell.
Ăâ°g veletek! MĂÂĄst nem mondott.
Szeme tĂÂșlragyogott minden csillagot.