Szembejött az éjjel hideg sötétséggel
Ketté akart tépni, hogy megtanuljak félni
Hogy ne szĂÂłljon az Ă©nek, hogy ne ĂÂĄlljak a fĂ©nybe
Hogy senki ne higgye el, hogy van Isten az égben
Tûz lobogjon benned, hûség önmagadhoz
Harmatcsepp vizébÔl földszagot szippantok
A napfelkeltĂ©t vĂÂĄrom, csillagĂÂșton jöttem
Velem van az Isten, szĂ©l röpĂÂtsen engem
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten föl nem oldoz
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten engem vĂ©gkĂ©pp föl nem oldoz, föl nem oldoz...
Szembejött a reggel tele reménységgel
TĂÂŒzet vet az Ă©gre, csodĂÂĄs napfelkelte
LĂÂłdobogĂÂĄst hallok, nyĂÂlvesszĂ” sĂÂŒvĂÂt föl
OdafentrĂ”l szĂÂłlĂÂt valaki az Ă©gbĂ”l
Azt mondja, hogy higgyek, és tegyem a dolgom
Fényes lesz a puszta, ahogyan azt mondom
Fényes lesz az ember, fényes lesz a gyermek
Tiszta emberségbÔl teremtenek embert
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten föl nem oldoz
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten föl nem oldoz
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten föl nem oldoz
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten engem vĂ©gkĂ©pp föl nem oldoz...
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten föl nem oldoz
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten föl nem oldoz
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten föl nem oldoz
RöpĂÂtsen föl, vagy vĂÂĄgjon a földhöz
MĂÂg az Isten engem vĂ©gkĂ©pp föl nem oldoz, föl nem oldoz, föl nem oldoz...