Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tölem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.

Refr.:
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.


Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tölem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.

(A 2. versszak másik verziója:
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Azóta én minden napon feketével írok már.
Látod így vitted el a színeket,
Mikor tölem elmentél.
Nekem többé már nem lesznek ünnepek,
Csak ha újra megjönnél.)