Az Ăsanya szĂłl ivadĂ©kaihoz
ĂsvĂ©nyteken csend Ă©s homĂĄly legyen
ĂrnyĂ©k-pĂĄrta simuljon sĂrotokra,
Tovåbb-lengÔ fények mögött vigyen
Pålyåtok a teljes sötétbe vissza.
Låmpa låmpåt érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymåsba-olvad,
KözĂ©jĂŒk mĂ©gis ĂĄrny karĂ©ja horpad,
Ott a vakon-lĂĄtĂł bogĂĄr oson.
SugĂĄrban, Ă©n ezer makacs szĂŒlöttem,
Sok meggyalĂĄzott, Ășgy igyĂĄl-egyĂ©l,
Mint légbe sarat öntÔ sûrû ködben,
Hol görcs kérgekbÔl pillog a veszély,
MĂg rĂĄdlel ködöt tĂ©pĂ” gyors körökben
A legvégsÔ, feloldó, korom éj.
A medve-Ôs
Az elmaradt nĂĄsszal szĂvĂ©ben,
MĂ©lyben hol majom-ĂĄrny sivĂt,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.
A hyperboreus az éjben
BundafejtĂ” kĂ©st Ă©lesĂt,
Dalolja medve Ôseit
S megöli gyermeki-serényen.
Nagy szelleme békésen él
Ărök tĂ©lben övĂ©inel,
MelegĂŒlnek lenyĂșzott bĂ”rĂ©n.
Az angyalon szikråz a dér,
Ăgy vĂĄrja, gyĂșl-e felszökĂ” fĂ©ny,
Talån egy rovar szårnyfedÔjén.